Full resolution (TIFF) - On this page / på denna sida - Svéd nyelvtani vázlat - Kortfattad svensk grammatik - Ige
<< prev. page << föreg. sida << >> nästa sida >> next page >>
Below is the raw OCR text
from the above scanned image.
Do you see an error? Proofread the page now!
Här nedan syns maskintolkade texten från faksimilbilden ovan.
Ser du något fel? Korrekturläs sidan nu!
This page has never been proofread. / Denna sida har aldrig korrekturlästs.
1013
Olyan múlt időbeli cselekvés kifejezésére használjuk, amely már befejeződött,
amikor a múltban egy másik cselekvés elkezdődött. Például: Han hade redan lärt
sig sin läxa, när jag i går besökte honom ’ő már megtanulta a leckéjét, amikor tegnap
meglátogattam’.
EJFuturum (jövő idő). A jövőbeli cselekvés kifejezésére is legtöbbször
a presens használatos (sokszor valamely jövőbe mutató adverb, azaz határozószó
kíséretében). Emellett gyakran előfordulnak bizonyos összetett időalakok is:
1. a skola segédige presense (lásd az 1010. lapon) -f a főige infinitivje.
Például: Han skall resa till Stockholm ir övermorgon ’o holnapután Stockholmba
utazik’. — Jag skall gå på bio i kväll ’Én ma este moziba megyek’;
2. kommer att + a főige infinitivje (tehát a komma ’jönni’ ige presense -f att
infinitivjel + infinitiv). Például: Han kommer att ångra sig ’Ő meg fogja bánni’. —
Det kommer inte att ske i vår livstid ’Ez a mi életünkben nem fog megtörténni’.
IGEMÓDOK
Az eddig tárgyalt igealakok a jelentő mód (indikatív) igealakjai voltak. Rajta
kívül még két igemód ismeretes: a konjunktív (kötőmód) és az imperativ (felszólító
mód). Az indikatív a cselekvést vagy történést a maga valóságában fejezi ki. Az
imperativa a! felszólítást vagy parancsot juttatunk kifejezésre. A konjuktiv a
feltételezett, lehetséges, illetőleg bizonytalan cselekvés vagy történés jelölésére szolgál.
Imperativ (felszólító mód). A mai köznyelvben csak 2. személyű alakja
fordul elő, amely egy vagy több személyhez intézett felszólítás kifejezésére egyaránt
használatos.
A gyenge igék 1. és 3. osztályában azonos alakú az infinitivvel, például: tala!
’beszélj !’, svara! ’felelj!’; trol ’higgy!’.
A gyenge igék 2. osztályába és az erős igék csoportjába tartozó igékből az
imperativ az infinitiv -a végződésének elhagyása után fennmaradó igetővel azonos,
például läs! ’olvass!’ skriv! ’írj!’ kom! ’gyere!’ giv! ’adj!’ förlåt! ’bocsáss meg!’.
Az imperativ hiányzó alakjait a mai köznyelvben az indikatív megfelelő
alakjaival, illetve körülírásos szerkezetekkel pótolják.
Az utóbbiak közül leggyakoribb: låt + ackusativ + infinitiv, ahol a låt a låta
’hagyni, engedni’ ige imperativja, mellette ackusativban áll a megszólított személy
neve, a főige pedig infinitivben van. Például:
låt mig se ’hadd lássam!’; låt inte störa dig ’ne zavartasd magad!’;
låt honom gå hem ’hadd menjen haza!’, låt oss gå ’gyerünk!’, låt inte störa eder
’ne zavartassátok magatokat!’, låt dem gå ’hadd menjenek!’.
Konjunktív (kötőmód). Két időalakja van: a presens konjunktív és az
imperfekt konjunktív.
a) A presens konjunktív csak az e. sz. 3. személyű alakban fordul elő. Az
indikatív presenstövéből képezzük — olv módon, hogy a presens többes alakjának -a
végződését -£-vel helyettesítjük (kivétel: vara ’lenni’ többese äro, de konj.: vare;
a gyenge igék 3. osztályában a konjuktiv nem használatos). Magyarra a felszólító
mód alakjaival fordítjuk le. Példák: leve! ’éljen!’ (leva ’élni’); komme! ’jöjjön!’
(komma ’jönni’).
Ma már csak bizonyos állandó kifejezésekben s régies stílusú (főleg vallásos)
szövegekben találkozhatunk vele. Példák: Helgat varde Ditt namn! ’Szenteltessék
meg a Te neved!’ — Tillkomme Ditt rike! ’Jöjjön el a Te országod!’ — Gud vare
med dig! ’Isten legyen veled!’ — Gud välsigne vårt dyra fädernes land och give det
mänga sådana söner som du! ’Isten áldja meg a mi drága hazánkat, és adjon neki sok
oiyan fiat, amilyen te vagy!’. — Leve konungen! ’Éljen a király!’
<< prev. page << föreg. sida << >> nästa sida >> next page >>
